Sajóvelezd elnevezésének eredete

Sajóvelezd - eredetileg két községből állt - elnevezése a - d kicsinyítő képzővel ellátott Veres személynévből ered.
Az elnevezés az itt birtokos, a középkori okiratokban Kuer de Weres, Werez, Werezd néven említett család a nevéből származtatható. Elsőként Alsó- és Felső-Velezdként, a 1784 után Velezd-ként kerül a falu említésre. A Sajó előtag a földrajzi elhelyezkedést jelölve a későbbiekben került a település hivatalos elnevezésébe.

Sajóvelezd történelme

A településről az első írásos tudósítás 1294-ből származik, de már a honfoglaláskor is lakott település volt. Eredetileg két faluból állt, Alsó- és Felső- Velezdből, amely a Hunt-Pázmány nemzetség birtoka volt
A nemzetség Atha nevű tagja kővárat épített itt, kiről a vár alatti települést Athavelezd-nek, a felső részt Váraljavelezdnek nevezték el.
XVI. századi írásos feljegyzés szerint a település "egy igen kies helyen" fekvő, három meredek hegyoldallal védett várral rendelkezett, amelynek maradványai fűvel, bozóttal benőve ma is megtalálhatók.
Nevezetessége még, hogy ennek a várnak egy időben a Mohácsi csata fővezére Tomori Pál is birtokosa volt, akinek Sajóvelezdhez fűződő történetét Gulácsy Irén: Fekete vőlegények című könyvének egyik fejezetében olvashatják.
1555-ben mindkét falut a pestis pusztította, 1556-ban a török rabolta ki, így azok elnéptelenedtek, s 1752-ig mindkét település pusztán állt. Erre az időpontra datálható a jobbágyok újratelepülése.
A XVI. század végétől a XVIII. századig a falu a Rákóczi majd a Szepessy, Radvánszky, Losonczy és az Osváth család birtokába került.
Az 1754-es nagy jégverés után keletkezett károk miatt a vármegye elengedte a település adóját. 1784-ben Felsővelezd tűzvész áldozata lett, és nem is került újjáépítésre. Ekkortól az Alsóvelezd elnevezés megszűnt és településünk neve Velezdre, majd hivatalosan Sajóvelezdre változott.

Egyháztörténeti szempontból kiemelendő, hogy település egyháza már 1332-től ismeretes, melyet Szent György tiszteletére szenteltek. A protestantizmus korai elterjedésével már 1596-ban saját református egyháza volt lelkésszel. Ettől kezdve a falut szinte kizárólag reformátusok lakták, s a lakosság napjainkig megőrizte a református vallását.
Az 1885-ből ránk maradó pecsét szerint a község körjegyzői székhely volt.A kedvező földrajzi adottságok következtében Sajóvelezd a XX. század első felére már a nagyobb községek közé tartozott. Lakói bolgárkertészkedéssel, erdőgazdálkodással és szántóföldi termesztéssel foglalkoztak.

A lendületes fejlődését a falu a század végéig megőrizte.
Lakói jelenleg (2009) elsősorban mezőgazdasági termeléssel, a komoly hagyományokon alapuló kertészeti kultúrák termesztésével, álattartással foglalkoznak.